Filmek, könyvek, kilométerek

Egy éve kezdtem el futni. Sport múlt nélkül, tízen párévnyi ülőmunka után.

Az elmúlt egy évben lefutottam 1165,5 km.

Futással töltöttem 147 óra 43 percet, vagyis az elmúlt egy évből 6 napot.

162 alkalommal húztam futócipőt a lábamra, s közben nem számított, hogy havas az aszfalt, vagy eső mossa éppen.

A számok mögött: További számok, hiszen ezzel együtt megszabadultam kb. 12 kg felesleges részemtől, egy év alatt a futással elégettem, megközelítőleg 72095 kalóriát. A pénztárcám is könnyebb lett egy futócipő és a pulzusmérős óra + kiegészítők árának összegétől. (Igaz ezek összege, ha leosztom az eddigi edzések számával, nem haladják meg az egy napos kondi bérlet árát).

Ezek a számok, de amit ezen felül számomra jelent a futás, az - a jól ismert és igencsak elcsépelt szlogent átdolgozva - megszámlálhatatlan. Tegnap megfogalmazódott bennem valami amikor hazafelé tartottam a futópados dombfutás edzésemről. Valamiféle ambivalens érzés ez, hiszen egyszerre utálatos az erősebb, fárasztóbb edzés, de ugyanakkor kellemes, és örömteljes a teljesítése. Ugyanígy sokszor fárasztó és nyűgös nekiindulni esténként az 5-10 km-es futásoknak, de amikor a sötét városban, a kihalt úton egyedül az aszfaltot taposom az valami felemelő és megnyugtató érzés.

Egy éve körülbelül 2 km-et futottam. Enyhe túlzás futásnak nevezni vergődésem, hiszen erőből szaladtam, majd kb 200 méter után fújtatva sétáltam. Az edzesonline.hu-n vezetett edzésnaplóm szerint kb 12 perces kilométerekkel "hasítottam". Így a két kilométer lefutása sikerült is megközelítőleg 30 perc alatt. Két napra rá, már az első 5 kilométerem edzéstervet követtem és 24 percen keresztül egy percenként felváltva futottam és sétáltam. Az edzésterv fokozatosan növelte a futással töltött időt és végül 2012. szeptember 11-én folyamatos 30 perc futással teljesítettem 4,65 km. Persze mint a gőzgép fújtattam, a pulzus az egekben volt (max. 185, az átlag is 168 bpm volt), de az öröm és a mámor leírhatatlan.

Ezután a kezdők mit nekem az óvatosság, ide nekem a 10 kilométert gondolatával bele is vetettem magam az erős ( értsd: 6:45-7:00 p/km-es tempó, átlag pulzus: 162 bpm) 5-6 kilométerekbe, aminek a következménye meg is lett. Sérülés, lábfájdalom. Irány Budapest, vegyünk egy új, tényleg futásra tervezett cipőt. Az új cipővel és egy edzesonline-on kapott hasznos tanáccsal (ORBEA ORCA ezúton is köszönök) elkezdtem a lassú, könnyű futásokat (átlag pulzus 162 bpm). A kezdeti 10, majd 9:40 perc/km-es tempó heti négy napi 50-60 perc futásokat jelentettek. A tempó szép lassan nőt 7:20 körülire, és közben eltelt a tél, és beköszöntött 2013 tavasza a szakdolgozat írás időszaka. Elkezdtem egy 10 km-es edzéstervet is, ami már tartalmazott erősebb futásokat is. Sajnos az egyéb elfoglaltságok miatt egyre kevésbé tudtam tartani a tervet. Szakdolgozatot megírtam, és ajándékként beneveztem a 16. Kékes Csúcsfutása. Sajnos a versenyre a felkészülés a vizsgákra és államvizsgára készülés miatt nem úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna, de végül a 11,6 km-et a 671 m-es szintemelkedéssel együtt sikerült teljesítenem (ld. lentebb).

A verseny után elkezdtem egy félmaratoni edzéstervet. Ennek része volt pár napja egy tempó teszt, ami 2,4 km-es futást jelent fenntartható tempóban (ez nálam azt jelenti, hogy a táv végén kiköpöm a tüdőmet). A távot sikerült 11 perc környéki idővel teljesítenem, ez 4:40-es tempót jelent (172 bpm-es átlagpulzussal, maxom 185 bpm körül van). A teszt utáni könnyű futás közben, miközben szeltem a kilométereket városom sötét és kietlen utcáin, mosolyogva arra gondoltam, hogy ehhez a távhoz egy évvel ezelőtt még 25-30 perc kellett, igaz a tüdőmet akkor is kiköptem...

"Senkire ne figyelj, aki beszél hozzád, mert semmi hasznavehetőt nem mondhat.

Leginkább a következő szavak szoktak elhangzani: "Te jó Isten, ez lehetetlen!"

Életbe vágóan fontos, hogy ne hidd el egyetlen szavukat sem, máskülönben igazuk lesz.

Emelkedj egyre feljebb."

Douglas Adams: Az élet, a világmindenség meg minden

Neveztem a szeptemberi Budapest félmaratonra. Már elkezdtem a felkészülést, remélhetőleg jobban is fog sikerülni, mint a Kékesre, hiszen most már "csak" a futás van, mint hobbi (na jó, lassan fényképezni is el kellene kezdeni). Ami miatt a nevezés mosolyt csalt az arcomra az a rajtszámom.

A kékesen a 388-as számot viseltem. Most egy kettes került elé, így a szám 2388 lett. Véletlen lenne?

Szakdolgozatom írása előtt gondoltam arra, hogy ha megírom, akkor kis ajándékként meglepem magam és benevezek egy futóversenyre. Első gondolatom a Hortobágyi félmaraton volt, de ezt később elvetettem és a szakdolgozatom beadása után beneveztem a 16. Kékes Csúcsfutásra. 

Miért egyből a Kékesre futottam fel az Alföld egyik legmélyebben fekvő városából? Ez így valóban elég örültnek tűnik, de úgy gondoltam, hogy ha idáig eljutok (szakdolgozat leadása, védése és a záróvizsga teljesítése után) akkor muszáj a csúcson ünnepelni. Nem csak azt ünnepeltem, hogy végeztem az egyetemmel, hanem azt is, hogy elkezdtem egy másik, egy sportosabb életet is.

Sajnos a tanulás, és az utolsó rohamtempós vizsgaidőszak, majd a záróvizsga miatt a megfelelő felkészülésre már nem nagyon maradt időm, és egy enyhe, de állandósult vádligörcsöt is sikerült beszereznem. Azért annyit igyekeztem megtenni, hogy a helyi sportlétesítményben egy-két futópados futást be-be iktattam úgy állítva be a futópad dőlésszögét ahogy a Kékesen is van. A vizsgák okozta fáradtság miatt azonban ezek az edzések 4 km után abbamaradtak. Szóval a felkészülés az átlagos heti 2 edzésben - és egy folyamatos, enyhébb vádli fájdalomban - ki is merült, igaz így is sikerült megközelítettem a havi 100 km-et májusban.

Miután sikeresen lezáróvizsgáztam, meg lett a most még csak oklevelem, kiválasztottuk a szállást, és felkészültünk az utazásra. Úgy terveztünk, hogy megyünk családostól - így elkísért a feleségem és a 23 hónapos lányom is - és a versenyt összekötjük egy kellemes családi kirándulással. Pénteken meg is érzetünk, felautóztunk a Kékesre, ahol szembesültem, hogy az útvonal nem az a számomra megszokott kis 11,6 km lesz, hanem itt brutális emelkedők lesznek...

Elérkezett a verseny napja, június 15-e. Ezen a napon felbolydult Mátrafüred csendes kis városa, minden a futókról, ezekről a furcsa, kicsit őrült szerzetekről szólt. A park teli volt ilyen-olyan kitudja honnan származó, milyen végzettségű, milyen múltú futószerelésekbe öltözött emberekkel. Felkészülten léptem az előnevezettek sátrához, hogy karomban lányommal, oldalamon feleségemmel felvegyem életem első rajtszámát.

Körülbelül két óra múlva már ismeretlen emberek gyűrűjében állva tapsoltam, kezemet nyújtottam a spíker utasítására. Megborzongtam mikor elkezdődött a visszaszámlálás, és alig bírtam a lábammal, amikor elindult a verseny és a tömeg miatt még csak lépésben lehetett közeledni a rajtvonalhoz. Mire belendült a verseny már  ezernyi jó tanács zúgott a fülemben, amelyet a körülöttem lévő tapasztaltabb futók mondtak a tapasztalatlanabb társaiknak. Ilyeneket: "ne fuss, ráérünk még", "durva lesz a vége", "jó ez a 7 perc körüli tempó". Miközben arra gondoltam hirtelen, hogy mit is keresek én itt. Szinte nem is emlékszem, hogy kik voltak körülöttem, hogy mire is gondoltam verseny közben.. Az elején, erre tisztán emlékszem, még arra gondoltam, hogy nem fog menni. Meleg van, a pulzusom az egekben, a tempó 1 km után 7.26 perc/km körül. Jobban kellene menni, de nem tudok. Ekkor már Tabajdi József mellett futok, szótlanul. Nem tudom, hogy kerültünk egymás mellé de a jelenléte erőt ad. Futok és figyelem a körülöttem futókat. Első frissítés, azt sem tudom hogyan kell, és hogyan működik. Táblák sorban: Víz, ISO, Víz, de az iható víz előtt látom Tabajdi Józsi bácsi a vízbe mártja sapkáját, és így fut tovább. Én a kapott szivacsot a vízbe mártom. A következő táblánál  felmarkolok egy pohár vizet és próbálok futva inni, nem megy. Lassítani, sétálni nem akarok, de valahogy innom kell. Inkább a szivacsomat mártom bele a pohárba, és teszem a sapkám alá. Ez sem jó, csak szerencsétlenkedem, mint egy szűz fiú az első alkalommal, de a poharat eldobom, ahogy a nagyok szokták. Utolérem Tabajdi Józsefet és újra egymás mellett futunk. Néha-néha pár emberkével bővül a bolyt. Igazából még nem is tudtam, fel sem fogtam, hogy mekkora megtiszteltetés ért, hogy egy élő legenda mellett futhatok. Őt folyamatosan köszöntgették más futók, vagy kerékpárosok. 

A következő frissítőnél már úgy tettem, ahogy Józsi bácsitól ellestem és a sapkámat merítettem a vízbe, majd utána a szivacsom. ISO-t ittam, amitől kicsit erőre kaptam és úgy éreztem jobban megy a futás, de lehet inkább az ekkor jövő enyhébb 5% alatti emelkedőknek köszönhető szárnyalásom. Józsi bácsi ekkor már elém került, elvesztettem a frissítő ponton. Egyre kevesebb emlékem van erről a részről. Néhol oldalt emberek integetnek, biztatnak minket. Mátraháza határában nagyon sokan vannak. Feldob a biztatásuk, a frissítőnél ismét ISO-t iszom, édes. Rossz döntés volt, mert Mátraháza után ráfordulunk a Kékesre vezető iszonyatos emelkedőre. Küzdök, fejemben zakatol a nem állhatsz meg, ne sétálj szavak, de nem bírok tovább futni. Szomjas vagyok, vizet szeretnék. Hol futok, hol sétálok, de sajnos ez az utóbbi a több, a tempó 10 perc körül van már, és egyre nehezebben veszem rá magam a futásra. Sokan sétálnak körülöttem. Végül, mivel kamerát látok a mellettem futó hölgyhöz szólok, de inkább saját magam biztatom: "Ne sétálva lássanak már viszont..." és futni kezdek, szinte az utolsó erőmből, legalább a kamera előtt ne sétáljak, gondolom magamban... majd elhagyva a kamerát megint sétálni kezdek... és futni egy kicsit...

Megpillantom a kékesen lévő parkolót. A spíker hangja is egyre erősebb. Megpillantom az utolsó 200 m-et. Köves, meredek emelkedő a cél előtt. Kordonon kívül emberek biztatnak. Itt sem sétálhatok. Futok erőmön felül. Meghallom a nevem. A nevemet mondta a spíker, nehogy sétálj. Köveken küszködve futok a cél felé. Futok? Én úgy érzem, de csak a lábam elé figyelek, nehogy felbukjak. Végül átszakítom a képzeletbeli célszalagot 1:36:44-es idővel. Győztem. A csúcson vagyok. Minden tekintetben.

Nyakamba akasztja egy fiatal srác az érmet, megfogom a kezét és megszorítom. Tovább lépek, megkapom a befutó csomagom, majd egy almát. Sétálok tovább, hatalmas sor kígyózik a kő felé, nem állok be. Sétálok tovább, és Inkább leülök egy árnyékos részen. Megeszem az almát, iszok a csomagban lévő teából. Nézek ki a fejemből, és arra gondolok, hogy megcsináltam. Felfoghatatlan és nagyszerű érzés, valami megmagyarázhatatlan boldogság fog el, melyet szavakkal nem is tudok leírni... csak ülök és nézek ki a fejemből, miközben belül (legalábbis nagyon remélem, hogy kifelé nem látszott, mert bizony elég viccesen nézhettem volna ki) mosolygok..

Nyújtani kezdek, majd lassan visszaindulok Mátraházára a "K+"-os túraúton, hogy egy órával később, már a szállásra érve, a lányom nyakába akasszam életem első érmét.

A teszt lényege, hogy folyamatos terhelés mellett meghatározza azt a pontot, ahol a görbe már nem lineárisan nő tovább. A ponthoz tartozó pulzus érték az anaerob küszöb.

A legegyszerűbben a teszt 200m-es szakaszokon végezhető, ahol folyamatosan növeljük a teljesítményt.

A tesztet atlétika pályán végeztem, 150-es pulzussal kezdve, amit igyekeztem 2 ütéssel növelni 200 méterenként. Az elején igen nehéz volt tartani a pulzust, majd 170 fölött egész szépen sikerült. Itt lent az eredmény látható.150-170-es tartományban folyamatosan ugrált, majd 170 fölött ugrálás mentesen nőt a pulzusom. Azt hiszem a teszt egy későbbi időpontban ismétlésre szorul, és lehetőleg futópadon, ahogy előzetesen terveztem.

A tesztről bővebben: http://www.brianmac.co.uk/coni.htm vagy http://www.runningtools.com/conconitest.htm oldalakon lehet olvasni.

UpDate (2013.06.19.) Március 20-ai teszt eredményei alapján:

Sikeresen rátaláltam egy másik, talán még pontosabb módszerre. A tesztet futópadon végzem. Bemelegítés után 6 km/h sebességre beállítva a padot elkezdtem futni és elindítva az órán a mérést. 200 méterenként emeltem a sebességet 0,5 km/h-val, és ilyenkor mint köradatot rögzítettem az átlag pulzust az órán. Közben egy pár soros mondókát is elmondtam, így ötvözve a pados mérést az un. beszédteszttel. A beszédteszt lényege, hogy amikor már egyáltalán nem megy a beszéd, akkor az alatti tartomány az anaerob tartomány. Majd ezt összevetve a fentebbi oldalon lévő táblázattal és grafikonnal nagyjából pontosan meghatározható az érték:

Mint a legelső tesztnél itt is 171 környékén van a küszöb értékem, a táblázat alapján. De a beszéd is e fölött lesz nagyon nehéz számomra..

Vége a télnek, belevágtam egy 10 km-re felkészítő edzésprogramba, amit egy fél maratonra való program követ. Így felkészülök a Délibáb félmaratonra, és ha nem ütközik a július 13-ai időpont az államvizsga időpontjával, akkor részt is veszek rajta.

Tegnap tartottam egy teszt futást, ami egy 30 perces futást takart. 5,07 km-et tettem  meg, átlag 161 bpm-mel.

2012 augusztus 2-án kezdtem el futni. Ekkora jutottam el oda, hogy a fejben elhatározott egészséges leszek, leadom a felesleget elhatározás tetté váljon. Előbányáztam 2008 körül vásárolt Adidas Falcon Elit cipőt és hasítani kezdtem a levegőt, egészen 500m-ig, ezután már kapkodni kezdtem az előbb még hasított levegőt. 2 km volt a táv, 12 p/km-es tempóval.

Ezután kezdtem el az 5 km-es edzéstervet*, vettem Polar órát, majd kiegészítőket hozzá (G1 gps, stb.). Már az első edzések során is figyeltem, hogy ne legyen nagyon magas a pulzusom. Vége lett az edzéstervnek, és mint a kezdő futók futottam ami belefért 5 km-eket magas pulzussal, mondván nincs megállás ide nekem mindent! 

Kifáradtam, lesérültem, igaz normális cipőm sem volt. Kb fél hónapos leállás és cipővásárlás után (Asics GT-2170) 2012 október 25-én kezdtem újra futni 5,5-6,5 km-es távokat (első nap 5,5 km, másnap 6,5 km, majd pihenő) heti négy alkalommal futottam egy héten. 10 p/km-es átlag 146-os pulzussal kezdtem. Február végére eljutottam a heti 3-4 futás 8,5-13 km-e távokra és az átlag 146-os pulzushoz sikerült lemennem 7:07 p/km-es tempóra.

Összes megtett km-em (augusztus óta): 668 km.  
Súlyom 80 kg-ról 64,2-re ment le, amiben nagy segítségem volt a kaloriabazis.hu oldal.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

*5 km-es edzésterv: http://edzesonline.hu/edzesterv/5/elso_5_kilometerem